Get all 12 Szabó Balázs Bandája releases available on Bandcamp and save 10%.
Includes unlimited streaming via the free Bandcamp app, plus high-quality downloads of Naphajó, X, Hasonlatok, Rajtad felejtett szavaim, Fércelt álom (EP), Újracsalogató Megcsalogató, Élet elvitelre, Marasztaló (2013), and 4 more.
1. |
Kézfogó
04:41
|
|
||
|
------------------------------------------
KÉZFOGÓ
Sír a kislány a kapuba,
mikor viszik más faluba,
de majd mikor megcsókolják,
elfelejti apját, s anyját...
Árokparton fűzfa mellett,
földhöz simul minden ember,
azt keresik, melyik órán
felejtik el szívük gondját...
Ablakomon ne kopogtass,
jer bé, ha becsületes vagy,
széket adok, s leültetlek
ágyat vetek, s lefektetlek...
Fordul az égbolt este felé,
összebújunk egymás mellé
pirkadatig, még szemlehunyva
kendőt takarsz árnyékunkra...
|
||||
2. |
|
|||
|
---------------------------------------------
Szemlér Ferenc
Hogyha gondot viselnél rám
Viselj rám egy kicsit gondot!
Ne ügyeld azt, amit mondok,
de ha elszakad az ingem,
foltozgasd meg, szeress engem!
Párosítsd meg a harisnyám,
tartsd a szobám mindig tisztán,
reggelimet készítsd tejjel
s kínálj magad mellett hellyel.
Minden napra főzz ebédet,
csak azt, amit a szegények,
de amit adsz, kedvvel adjad,
mintha adnád tenmagadnak.
Ha anyámra emlékezném,
mint az árnyék simulj mellém,
s amit ő is adna mostan,
te is add, de százszorosan!
Hogyha volnék nyughatatlan,
takarjon be puha paplan,
vesd meg ágyam, s észrevétlen
simogass meg a sötétben.
Hogyha volnék tele sebbel,
kenni testem ne feledd el,
hogyha volnék mint a poklos,
légy hasonló orvosokhoz,
hogyha volnék kitaszítva,
rejtekedbe fogadj vissza,
hogyha volnék immár halva,
büszkén fektess ravatalra!...
Jutalmad tán semmi lészen,
csak én leszek, de egészen,
fejtől lábig, szívtől szájig,
minden birtokoddá válik.
Elfeledném az anyámat
s már csak téged akarnálak
ébren, alva... szólva, némán...
hogyha gondot viselnél rám.
|
||||
3. |
Halak laknak...
04:23
|
|
||
|
------------------------------------------------
HALAK LAKNAK...
Halak laknak a számban, úsznak a szürke homályban,
megeszik az első reggeli belső szavaim, így nem is tudhattok,
mit sem tudhattok erről,
hogy a mennyből, az alvás után az első gondolat onnan,
arról a helyről szökik el folyton.
De aztán otthon mire mondom, már nem is hallatszik a hangom,
csak feszülök a fényre, az alkalmi létre, dadogok valamit,
de magam sem értem.
Mert halak laknak a számban, megeszik a szavaim mára, mindig az elsőt,
az örök tekergőt, csak egy kő marad.
Ha úgy szeretnél, ahogy senki se engem,
ahogy a halak szeretik a csendet,
úgy akarnék maradni egyszer
ebben itt, ebben a rendben.
Ha úgy szeretnél, ahogy senki se engem,
ahogy a halak megeszik a reggelt,
úgy akarnék maradni egyszer
ebben itt, ebben a rendben.
Halak laknak a számban, ha kinyitom, látod, elbújtak páran,
isszák a tervem az alkalmi vermen és magamra hagynak, persze.
Ez a reggel, mint a tenger ködbe fonja az estet,
a föld meg az égbolt és mindenem szétszórt, de nem is tudhattok,
mit sem tudhattok erről,
hisz a csendből nem derül ki a belső, így csak a hangom
egy buborék lanton dúdolja folyton hogy:
halak laknak a számban, megeszik a szavaim mára,
így bármit is mondok, bármilyen hangon, csak egy kő marad.
|
||||
4. |
Egyperces
05:22
|
|
||
|
------------------------------------------
EGYPERCES
Tegnap egy percre maradtunk ketten,
ültünk az eresz szélén, szemközt a tengerrel,
majd halkan megnyílt a hátunk és vártuk, hogy kifeszüljön a szárnyunk,
és alkalomadtán nem várva semmit, tovaszálltunk.
Te is csak légy lehettél, nekem is csak ennyire tellett,
hogy egy tornácról virágra, ablakból az ágyra, egy székről az emberre
lök fel a szárnyunk, látod nem is kell, hogy beszéljünk,
elég zümmögni, dúdolni, verdesni azt, amit érzünk.
Eltévedtünk egy légypapíron, azért valahogy csak kibírom,
fönn van az ég, épp mázolatlan, a felhők még csak piszkozatban,
röpülsz ki egy pincerésen, ahol szárnylóbáltunk mindig ébren,
innen fogunk messze menni, nem kell minket megkeresni.
Eltévedtünk egy légypapíron, azért valahogy csak kibírom,
fönn van az ég, épp mázolatlan, a felhők még csak piszkozatban,
röpülsz ki egy pincerésen, ahol szárnylóbáltunk mindig ébren,
megterveztük egy légypapíron, hogyan éljünk egy másik síkon.
Nem vágyom sokra, éljünk a maradékon,
nem megy ma semmi kárba, megosztozunk, ha bírod,
hogy csöndrakáson alszunk el az este,
és álmunkban törhetetlennek véljük majd e testet.
Nézd, az árnyékunk most éppen kergetőzik,
lassan már nem is tudok előled elrejtőzni,
épp te vagy a fogó, én meg hagyom, hogy elcsenj,
hogy ellopj az élet elől itt az aranyló kertben.
Szeretnék lenni én a féltett maradékod,
egyél csak, faljál bátran, mindenem tiéd most,
na jól van látom, furcsán nézel engem ebben a percben,
de látod, fönnragadtunk és nincsen semmi tervem.
|
||||
5. |
Tanulhatatlan
04:37
|
|
||
|
-------------------------------------------------
TANULHATATLAN
Csöndes az eső, fut a vihar előtt,
viszi a szíved egy másik elől.
Ez a buta szerelem, gondosan figyelem hogyan bújik elő,
ahogy megremeg a szád, ahogy megnevezed őt…
Hát jöjjön a világ, rabolja mindenem - a buta szerelem, hogy űzi az ilyet, táncol a levegőn, ad másik heverőt, megfogja a kezed, átugrik tüzeken, és fut a legelőn, kifeszül a háztetőn, simítja ráncaid mindenki előtt. Na buta szerelem, tanulhatatlan ez, megállsz a küszöbön:
miért könnyes a szemed, honnan került elő,
milyen fájdalom feszül tükör előtt?
Ez a buta szerelem, gondosan figyelem hogyan bújik elő
egy mohás kő alól, egy mázolt papíron.
Az ablakon benéz és én felém nevet, kibontott hajakon mezítláb szalad el, na buta szerelem jön az ősz, és eltemet, tócsáidban levélhajókon vesztegel, leírom a neved és lassan feldereng az első mozdulat, az első út veled, még fogom a kezed, tanulhatatlan ez...
A láthatárra szőtt idő legyűri az esőt,
tanulom szavaid, többet tudok, mint azelőtt.
Ez a buta szerelem, gondosan figyelem hogyan bújik elő,
figyelem a fényt, az ablakodra nőtt...
|
||||
6. |
Lélekkeltető
04:29
|
|
||
|
-----------------------------------------
LÉLEKKELTETŐ
Ma végre megborotvál a szél,
az eső száraz ruhát terít,
a vihar napsugárt citál,
a kutyám rosszban sántikál,
az éjfél nem pontosra jő,
az égbolt villanyszerelő,
az Idő órájára néz,
egy szatyor táncos lányt idéz.
Ma nincsen semmi meglepő:
az arcomon eltűnt egy redő,
a nyomozók sehogy nem lelik,
hiába helyszínelgetik.
Te meg csak búsan andalogsz,
miközben rád ragadt a hold.
Tejfölösképű vers ez itt,
nem írtam, ő incselkedik.
Maradj az ágy szélén kicsit,
jó így, hogy többre nem telik.
A mellben ősz kísértetek
nevelnek szép önérzetet.
Cipőm nyomát már víz lepi,
holnapra elfelejthetik.
Egy tarka lépcső elrepedt,
a múlt időnek integet.
Ma tényleg semmi meglepő,
az unalom pókot szőni jő,
hangyák cipelnek papucsot.
Mától nem lesz alkalom,
hogy ugrálj a felhőbe küzdeni,
lehúzni Isten terveit.
A földre hullnak csillagok,
teregetnek az angyalok.
Ma nincsen semmi meglepő,
félrehív egy kávéházi nő,
fülembe súgja, hogy:
a bolond szél most fúj előttem,
kergeti és nem ereszti,
az utolsó, vagy már csak egyik,
meg sem értett, elfelejtett
szerelmet, vagy az ölelésben
minden érzést megszépítő
lélekkeltetőt...
|
||||
7. |
Ikarosz
04:25
|
|
||
|
------------------------------------------
IKAROSZ
Csak szaladok utakon, keresek, kutatok,
magammal maradok, egyedül hagyhattok, ez az enyém, de nem azért,
hogy másoknak ez tetsszen, kerítsen, kerteljen,
hogy elfogyjon itt bennem minden, mi az embernek szakadék, de nem azért,
hanem ha maradok ez időn, a díványon, heverőn
tétlenül elvesző, nem mozdult teremtő, az elemészt, de nem azért
futok a szelekkel, égbe szőtt kezekkel,
madárnak hihettek, pedig csak merengek szavakért, de nem azért.
Most nem azért nézek a napba,
hanem csak azért, hogy más is kutassa,
most nem azért szállok a fénynek,
hanem magamért, hogy tudjam, hogy élek.
Most háttal az embernek elalszom vermekben,
úgy érzem, egyszerre te felhő vagy, én pedig repedés, de nem azért,
hanem, mert némák a verseink, eláznak terveink,
se híre-hamva sincs, húron se rezdül a maradék, de nem azért
ölel a külvilág, nem beszél, gödröt ás,
nevel és megbocsát, tanít és kiabál magadért, de nem azért
iszom a végtelent, hiszem, hogy vége lesz,
tejúton szaladok, hideg van idefenn, csodaszép, de nem azért
makacs az élet is, nem áll meg küzdeni,
eldobja vágyait, majd fölveszi ugyanitt, körbeér, de nem azért
futok a szelekkel, égbe szőtt kezekkel,
madárnak hihettek, pedig csak merengek szavakért, de nem azért.
|
||||
8. |
Fércelt álom
03:50
|
|
||
|
-------------------------------------------
FÉRCELT ÁLOM
Állok szemben a Léttel a csendben,
Farkasként harap, metszi a testem,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Látod, én vagyok élve az első,
akit kísér egy tenyérnyi felhő,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Most már fázom, kérd meg az estet,
dúdoljon, öleljen úgy, ahogy egyszer,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Mára félbe törtek az estek,
maradtak morzsák e néma verembe,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Még nem vagyok készen az estre, fázom,
állok a szürke hidegben, látod,
ha adnál egy jó szót a percnek,
legelne itt, és bújna ölembe,
de a Lét csak fújja a füstöt,
ábrándokkal terelve üldöz,
alszom, eldob, simít a földhöz,
jobbat álmodom, mint amit küldött…
Szarvasok ugranak Holdra az égen,
lehajtott fejjel nem veszem észre,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Meg sem mozdul az árnyék az utcán,
arasznyi részeken kerget a padkán,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Aztán megfog a szél, itt a földön,
éjszaka csábít, fektet a röghöz,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Most már fázom, kérd meg az estet,
dúdoljon, öleljen úgy, ahogy egyszer,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Még nem vagyok készen az estre, fázom,
állok a szürke hidegben, látod,
ha adnál egy jó szót a percnek,
legelne itt, és bújna ölembe,
de a Lét csak fújja a füstöt,
ábrándokkal terelve üldöz,
alszom, eldob, simít a földhöz,
jobbat álmodom, mint amit küldött…
|
||||
9. |
Faholdas
04:15
|
|
||
|
------------------------------------------
FAHOLDAS
Szűk a halál, nem jön ma rám,
fél, aki él, mégis remél,
űzzük vélt útjaink, és a számban az íz
sötétbe hajszol, megrészegít.
Most csak úgy vagyok, ahogy összebújnak a régi napok.
Most csak úgy hagyom, hogy összefonj magaddal. Csönded ragyog.
Tapadnak útjaink, sárban a múlt kacsint,
homokba rajzolva kendőzött vágyaink.
Aludj csak, aludj csak, elrepedt fahold van,
holnap majd elhozom titokban magunknak,
és táncolunk, táncolunk, ébren is álmodunk,
bolond vagy, igaz vagy, mindennel szembefutsz,
ez itt e kis porond a világnak sarka most,
az elrepedt faholdra felvésem, ki vagyok.
Bő a magány, feljön ma rám,
ül a csontjaimon, issza saját magát,
ragaszkodik és a szavamba vág,
tejfogával viszi minden hibám.
|
||||
10. |
Mulandó
03:29
|
|
||
|
-----------------------------------------------
MULANDÓ
A mulandóság egy pimasz gyermek, belém költözik minden reggel,
kucorog a percek súlyán, hamuból gyúrja az évek hosszát,
minden napnak küszöbére egy másikat hoz, nevetéshez.
A mulandóság a kabátgombom, elfelejtem, hogy mindig hordom.
Vele utazik a fény,
meg a rózsa, bogáncs,
vele utazik a nyár,
vele utazik az égen
a köd színű táj, meg a pincebogár.
Néhanap eltéved, egy fűszálon lóg,
este felé meg kikönyököl egy barna zakón.
Vele utazik a csönd,
meg az ereszen a sár,
Vele utazik a tánc, meg a régi szobám.
Vele utazik egy jókedvű, aprócska vágy,
hogy egyszer majd megfordul valaki után.
A mulandóság egy úriember, pontosan jön, mindig kedves,
Sétáinkon elmeséli, hogy minden jó lesz, nem kell félni.
Ha meg sem mozdulsz, a szemeidben elrejtőzik, míg számolsz éppen.
A mulandóság egy okos állat, ha elkergeted is, megy utánad.
|
||||
11. |
Elcsavargott altató
03:31
|
|
||
|
-----------------------------------------
ELCSAVARGOTT ALTATÓ
Földre kucorog a maradék apró szemű, szétszórt szerelem,
fogja, viszi el az árnyakat, ami szorítja, fonja a szívedet,
megtört, egyedül földereng, hogy menekül az a rég volt kegyelem,
dúdol hazabújt csöndjeidre visszahullt szél éneket...
Mára nem üzen a türelem, nem fogja össze ölben elnyugvó kezeink,
nincs más, csak amit az ölelés kiszínez a fényből s a magányra leterít,
ezen ülsz, neve sincs, az árvaságod kitekint és a titkod kiderül,
nemesül a világ, ott szunnyad el, aki volt már egyedül...
Sötét az ég fölül, a fákra visszaült a tegnapi fegyelem,
mi mozdul, csak a születése az új holnapnak, mi minket betemet,
te se félj, nem emészt ma semmi, ami eddig elfedte őrző szemeink,
halkul ez a táj, alszunk és csavarognak fénylő vizeink...
|
||||
12. |
Valahogy legyen
04:40
|
|
||
|
-----------------------------------------
VALAHOGY LEGYEN
Itt a szád szélén indul, ami a hátadon átfut,
az az apró kis íved, ami egy kézfejbe átjut,
és ott lenn a lábad, elrejtett árnyak
hálóznak, vernek, űznek, dobálnak.
Akik nem ismerik a vállad, akik örökké várnak,
azok nem tudják, hogy ködbe fordulsz,
hogy nevet adsz a fáknak.
Mozdul a nyelved, mesélsz a csendnek,
napba olvadt vonalaidból szivárog az este.
És most lassan a szemben meggörbül a tenger,
ahogy nem mozdul semmi, ahogy elrejted a kedved.
Madárnak hiszlek, nem is vagy itt lenn,
ablakból nézem, elröpülsz innen.
Maradj e képben derengő kőnek,
virágzó ágnak, hajlongó fáknak,
maradj e fényben hajnalig ébren,
maradok én is, elviszlek innen.
Valahogy legyen túl most minden,
valahogy legyünk túl ezen,
valahogy legyen túl most minden,
valahogy, akarom, legyen...
|
||||
13. |
|
|||
|
-----------------------------------------
FÉRCELT ÁLOM SZÁRAZFÁNAK HÚRJÁRÓL
Állok szemben a Léttel a csendben,
Farkasként harap, metszi a testem,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Látod, én vagyok élve az első,
akit kísér egy tenyérnyi felhő,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Most már fázom, kérd meg az estet,
dúdoljon, öleljen úgy, ahogy egyszer,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Mára félbe törtek az estek,
maradtak morzsák e néma verembe,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Még nem vagyok készen az estre, fázom,
állok a szürke hidegben, látod,
ha adnál egy jó szót a percnek,
legelne itt, és bújna ölembe,
de a Lét csak fújja a füstöt,
ábrándokkal terelve üldöz,
alszom, eldob, simít a földhöz,
jobbat álmodom, mint amit küldött…
Szarvasok ugranak Holdra az égen,
lehajtott fejjel nem veszem észre,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Meg sem mozdul az árnyék az utcán,
arasznyi részeken kerget a padkán,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Aztán megfog a szél, itt a földön,
éjszaka csábít, fektet a röghöz,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Most már fázom, kérd meg az estet,
dúdoljon, öleljen úgy, ahogy egyszer,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Még nem vagyok készen az estre, fázom,
állok a szürke hidegben, látod,
ha adnál egy jó szót a percnek,
legelne itt, és bújna ölembe,
de a Lét csak fújja a füstöt,
ábrándokkal terelve üldöz,
alszom, eldob, simít a földhöz,
jobbat álmodom, mint amit küldött…
|
||||
Szabó Balázs Bandája Budapest, Hungary
„Ez is valami csontok közül kifolyt muzsika, minden benne akar lenni, egész gyerekkorom: a zene, a tánc, a folk, a szív…”
If you like Szabó Balázs Bandája, you may also like:
Lehet, hogy rólad álmodtam
by Galaxisok
supported by 4 fans who also own “Rajtad felejtett szavaim”
hiába ez talán a legtöbbet kritizált Galaxisok album, hozzám valamiért mégis ez áll legközelebb, na meg kurvajó volt a bemutató koncert a hajón.
go to album
supported by 4 fans who also own “Rajtad felejtett szavaim”
go to album
Back in the HCA
by Bowes Road Band
A lost gem from the ’70s London underground that blends psychedelia, jazz, folk, and blues.
go to album
featured on Bandcamp Radio Oct 29, 2013
go to album
Sadness Sets Me Free
by Gruff Rhys
featured on Bandcamp Radio Jan 16, 2024
go to album
featured on Bandcamp Radio Sep 7, 2023
go to album
Afro Futuristic Dreams
by Idris Ackamoor & The Pyramids
featured on Bandcamp Radio Aug 29, 2023
go to album
