Mennyi éber este kerget az őrületbe,
mennyi szalmaszálon csüngnek a kába álmok,
mennyi párás furcsa állat lebeg a félhomályban,
mennyi embert néznek, várva hátha kipusztulnának:
nem lenne ennyi lélek, lenne mit enni télen.
Csak az embervédő állat válna meg tőlünk utoljára.
Gyertek ti kivert állatok, remélem, nem sokáig vártatok
arra, hogy megmaradjatok nálam, most,
ezen a zűrös földi járaton, várjatok...
A kertek alatt hálnak éjjel, bújkálnak észrevétlen,
megfigyelnek téged egy apró képregény-füzérben:
milyen sokan voltunk, milyen jó, hogy megmaradtunk.
Halkulnak az élőlények, összebújnak, elvegyülnek,
mindegyik fél a mától, a hajnalban ébredt nagy homálytól:
milyen sokan voltunk, milyen jó, hogy megmaradtunk.
Az ablakon benéznek, hagynak helyt új reménynek,
minden okos állat megszelídit magának társat:
milyen sokan voltunk milyen jó, hogy megmaradtunk.
Gyertek ti kivert állatok, remélem, nem sokáig vártatok
arra, hogy megmaradjatok nálam, most....
Mennyi éber este kerget az őrületbe,
mennyi szalmaszálon csüngnek a kába álmok,
mennyi párás furcsa állat lebeg a félhomályban,
mennyi embert néznek, várva hátha kipusztulnának:
nem lenne ennyi lélek, lenne mit enni télen.
Csak az embervédő állat válna meg tőlünk ultoljára.